Az én halottam nem egy igazi halott.
Az én halottam él, törődésben és biztonságban.
Az én halottam egy élet, mely lehetett volna, léte mégis sosem volt.
Az én halottam egy gyerekkor, alkoholba áztatva.
Magyarországon egymillió, Romániában közel hárommillió alkoholista él. Ezek közül az egyik az én apám. S bár az én apám a saját felnőttkorát beáldozta az én gyerekkoromért, hogy minden megadhasson, valami fontosat mégis elvett tőlem. Elvette tőlem saját magát és az alkoholnak adta. Az alkohol pedig elvette őt. Elvett egy apát és adott egy gyermeket. Egy gyermeket, mely nem bennem nőtt, hanem ő nevelt engem. Egy gyermeket, akivel nem leckét írunk, hanem akivel az élet velem leckét írat. De aki pont olyan huncut, furfangos és esetlen, mint egy gyermek.
Az alkohol, bár évente százezrek életét követeli (közvetett vagy közvetlen módon), nem csak úgy öl, hogy koporsóba juttat. Családok szakadnak szét, sorsok dőlnek romba, életek mennek tönkre, apró és kevésbé apró darabokat tépve le a lelkekből.
Ezekre a problémákra, sorsokra, veszteségekre, a veszélyekre és a tényekre hívja fel a figyelmet a Száraz November nevű kezdeményezés, melyhez jómagam is csatlakoztam, már sokadik alkalommal. A résztvevők többségével ellentétben jómagam nem a saját alkoholfogyasztási szokásaim miatt fogadom meg az egy hónapnyi alkoholmentességet, hanem mert fontosnak tartom hangsúlyozni: az alkoholizmus nem csak a szenvedélybeteg épségére, egészségére, életére van hatással, hanem a környezetéére is. Az alkoholizmus számos módon téríthet egy kevésbé könnyű útra olyanokat is, akik nem függők, de családtagjuk az. Egy gyermek, egy feleség, egy testvér vagy egy édesanya ugyanúgy elszenvedi és cipeli az alkoholizmus terheit, amelyeket szenvedélybeteg hozzátartozójuk ró rájuk.
Az én halottam nincs temetve, mégis gyászolom.
Tartsatok velem e gyászban akár a Száraz Novemberhez csatlakozva, akár engem támogatva, ha másban nem is, legalább abban, hogy tisztelitek ezen ügy komolyságát (számomra).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: