Utolsó levél

Kedves egykori barát!

Részlet a Comet című filmből

Bár ez nem egy hagyományos levél és hagyományos úton nem ér célba, reménykedem abban, hogy valamilyen módon mégis eljut hozzád.

Soha nem csináltam még ilyent, nem szoktam leveleket írni, főleg nem utolsó leveleket, hát bocsásd meg az esetlenkedésem, kérlek. Maradt bennem egy elmondatlan, egy kimondatlan gondolat, egy érzés, melyet már személyesen nem mondhatok el neked, hát leírom és kiírom magamból, kiküldöm a virtuális éterbe. Hiszem, hogy rád talál valahol.

Ismeretségünk rövid volt, de jelentős. 

Részlet az Eternal Sunshine of the Spotless Mind című filmből

A drogom voltál. Nevetségesnek tűnt akkoriban felismerni magamon és magamban a szerfogyasztás legismertebb tüneteit. Eleinte a kíváncsiság, hogy vajon mit hozhat. Az új varázsa. A bizsergető érzés, hogy jó lenne, de nem szabad. Hogy veszélyes. A szinte transzközeli állapot, az a béke, a mindenjómindenszép érzés, ami elönt és betölt, mikor a szer hatása alá kerülünk. Az a megnyugvás és feldobottság, amiket bármely függő átél, akármikor hozzájut függősége tárgyához, bármiről is lenne szó. A szabadság. Az utóhullámok lágy ringatása. Mint mikor kifekszel a napsütésben a nyugalmasan hullámzó tenger vizére s hirtelen megszűnik minden. Nincs külvilág. Nincsenek gondok, számlák, szülők, sérelmek, határidők. Nincsenek felelősségek, kötelezettségek. Nincs stressz. Nincs semmi. Csak te és a végtelen.

Részlet az In Your Eyes című filmből

Ott voltak másfelől a drog árnyoldalai is. A lágy hullámok elülnek és jön a hiány. Az üresség. A vágyódás. A kell. Az egyre kétségbeesettebb kutatása, kergetése a szernek.. Nem is a szernek. Az érzésnek, amit nyújt. A végtelen(nek tűnő) hajsza az elképzelt boldogság után. De a szerhasználó egyre kevésbé képes megélni az érzést minden egyes alkalom után. Lépésről lépésre tovatűnik a varázs. Már nem új, már nem felhőtlen. Kikopik a szabadságérzet és átveszi helyét a rabság. Rabul ejt a vágy az egyre inkább elszökő pozitívumok után. Amilyen magasra emelt egykor, olyan mélyre dob le. Amennyit segített egykor, annyit kezd ártani. 

Részlet a Prozac Nation című filmből

Nekem te voltál a drogom. A jelenléted, a beszélgetéseink. A cigiszünetek a teraszon. De szerencsém volt. Mert egy öntudatos drog voltál, aki előrelátta, mi jöhet és elejét vette azoknak. Megláttad rajtam, hogy a vesztembe indulok és megállítottál. Mértéktelenül dühös voltam. Dühös voltam, mert már nem akartál a “beszállítóm” lenni. Dühös voltam, mert megvontad magad tőlem. Dühös voltam, mert nem értettem, miért. Dühös voltam, mert igazságtalannak éreztem. Dühös voltam. Mérhetetlenül dühös. Sok időmbe telt, míg végre elszállt a dühöm. Eloszlatta a későn érkezett tisztánlátás. Be kellett látnom, hogy így volt a helyes.

Részlet a Harry Potter and the Goblet of Fire című filmből

Mikor eljutottam a felismerésig, meg akartam veled osztani, de tartottam attól, hogy ismét előjön az a bizonyos transz. És már nem vágytam rá. Már menekültem előle. Hát elkezdtem halogatni. Majd jövő héten. Majd jövő hónapban. Majd nyár elején. De vasárnap reggel hirtelen túl késő lett. Túl sokat halogattam, Már mindegy volt, hogy jövő héten, jövő hónapban vagy nyár elején. Elillant az alkalom. Ezeket mégis el kell mondanom.

Hálás vagyok minden beszélgetésért és hallgatásért.

Hálás vagyok, hogy megmutattad az értékem nekem.

Hálás vagyok, hogy megmutattad a gödröt, amiben voltam.

Hálás vagyok, hogy megmutattad, mi van a gödrön túl.

Hálás vagyok, hogy a magad módján a segítségem voltál.

Hálás vagyok, hogy megmentettél önmagamtól.

Hálás vagyok, hogy megmentettél attól, hogy a vesztembe rohanjak.

Hálás vagyok, hogy tiszteletet mutattál irányomban.

Hálás vagyok, hogy a körülmények és következmények ellenére az én javam tartottad szem előtt.

Hálás vagyok, hogy felnőtt voltál mikor én nem tudtam.

Hálás vagyok, hogy megismerhettelek.

Hálás vagyok, hogy akaratlanul is elindítottál a fejlődésem göröngyös útján.

Bocsásd meg nekem a dühöm, kérlek. Már értem, miért volt rá szükség.  Sajnálom, hogy nem mondhatom el mindezt személyesen. De az emléked mindannyiunkban tovább él.

Köszönöm.

A címzett kedvenc szavajárása a vérremenő pingpongmeccseink alatt