Beavatásom a specialty kávék világába

Regina egy angyali csaj. Láttam, hogy a CoffeeNation oldalát menedzseli, hát szabaddá engedtem a kávé iránti szerelmem rajongásom enyhén túlzott kötődésem. Felkért kávékóstolásra. Lebeszéltem. Mert egy marketingest le lehet beszélni egy független amatőr review-ról…

Megbeszéljük a találkozót. 16 órakor a Görbe Bögrében. Felelősségtudatosan szólok, hogy kések 15 percet. Persze lesz belőle egy óra. Megértő, fülig érő mosollyal fogad. Szabadkozom, nevet. Nevet, mert amit én szabadkozásnak nevezek ittésmost, az egy hosszú percekig tartó ledarálása a fél életemnek háromszoros gyorsításban, mert 5 napja nem aludtam rendesen, de legutolsó éjszaka aztán végképp nem. Utazás, piálás, nemalvás, izgalmak, mindenmásképpalakulnap, rohanás = hiperaktívZita.

Elszaladok kávét rendelni s míg várjuk, megmutatja, miket hozott. Egy kávéban egyeztünk, azért hozott hármat. Mondom választok egyet. Nem, nem. Akkor kifizetem. Nem, nem. Mondom én. Regina egy angyali csaj.

Már egy hete e kellemes kávés délutánnak, hát igazán adós vagyok már a beszámolóval. Az új lakás tágas, kényelmes és jól felszerelt. Csak egy baja van. Nincs kávéfőző! Egy ügyes programozó pedig minden problémát megold, hát meg is rendeltem szépen a kávédarálót és a kotyogóst, hogy még a hétvégére megérkezzen. Csipog ma a telefon, hogy mehetek a rendelés után, fel is öltözök szépen, vastagon, rétegesen, ahogy illik, bakancsba, mert délelőtt esett, és be ne ázzon a cipőm. Azzal persze nem számoltam, hogy ha délelőtt esett, akkor akár délután is eshet (soha nem számolok azzal, hogy eshet az eső odakint), úgyhogy nagyjából szétáztam, de legalább annál több okom volt gyorsan forró kávét főzni.

Kávé – előtte/utána

Büszkén küldöm Reginának a fotót az új kávéfőzőmről s a biztonság kedvéért megkérdezem, ugye ez a kávé jár a kotyogósba. Nem, nem, pont nem. #nekemisamilyenszerencsémvan Felavattam a zsír új kávédarálót. Aztán felavattam a zsír új kotyogóst. Pontosabban fel akartam avatni. Mert aki mindenre gondol, az elfelejti, hogy az indukciós főzőlapnak vannak rejtett csapdái. Például az, hogy nem érzékeli a kotyogóst és angolos nemtörődömséggel egyszerűen kikapcsol. Mit tesz ilyenkor a fizikus? Megfogadja a szociális munkás tanácsát, miután azt jóváhagyta a gépészmérnök és beleteszi a kotyogóst a fazékba, majd azt teszi a “tűzre”.

Rajtam aztán nem fog ki egy indukciós főzőlap!

Izgatottan várom a végeredményt, közben nekiállok palacsintatésztát keverni. Nagy izgatottságomban háromszor elolvasom a jól bevált receptet, 3 dl tej, 2 dl borvíz. Milliliterre kimérem a 2 dl tejet és a 3 dl borvizet. Összemixerelem, büszke vagyok a kifogástalan multitasking-képességeimre, majd leesik, hogy baszkiareceptnemígyvan! Matek, matek, hármasszabály, számolj, számolj, korrigálom a tésztát, most már biztosan elég egy hadseregnek ez az adag. Nekiállok sütni. Extraspeckó palacsintasütővel. Úgy 20-25 perc után gyanús kezd lenni, hogy nemhogy nem égett el az első palacsinta, de még mindig folyik a tészta a sütőben. Szomorúan előveszem az omlettes serpenyőt és végre igazán nekiállok a palacsintáknak.

Időközben ezt is megtanultam: palacsintasütés like a pro

Közben lefőtt a kávé. Imádomillat. Erős kávé, már a gőzén érzik. Este 7-kor pontmegfelelőenjó. Hagyom még kicsit, hadd illatozzék, én pedig szívom serényen az illatát. Belekortyolok. Forró. Megüt a kesernyés íze. Mennyei. Füleimbe csengenek LingoViki szavai, hogy a specialty kávékat feketén, úgyahogyvan kell inni, hogy igazán érvényesüljön az íze. Kortyolgatom tovább. Nagyon szakértő szeretnék lenni, mint a borkóstolók, akik egy fél korty borból megmondják az évjáratot, a szüretelés pontos dátumát és azt is, hogy egy borús októberi délután még utoljára megcsípte a dér a szőlőszemet. Szeretnék, de nem tudok. Csak azt tudom, hogy ez a kávé valami isteni. Eszembe jutnak Regina intő szavai, hogy bizony ezek a kávék után már a kedvencem is szar lesz. Kiderül majd hétfőn, mennyit zuhant a munkahelyi biokávé árfolyama a személyes kávétőzsdémen. 

Lefőtt a kávé!

Megbolondítom egy kis mézzel, hadd élvezzem, ha már kóstolok. Kevésbé keserű, de annál gyümölcsösebb. Csalni akarok. Hogy majd a leírásból kiszedem, milyen ízjegyei vannak és akkor jól megírom, hogy a cseresznye alsóhangon bekacsint a meghatározó citrusjegyek mellett meg ilyenek. Türelmesen begépelem Google Translate-be a csomagolás norvég feliratát, hogy (meglepetés!) abszolút semmi hasznos infóval ne szolgáljon a fordítás. Így lehet csak az én képzeletem a gyümölcsös íz, de valami diófélét biztosan érzek. Bár az sem kizárt, hogy az “ízetlen mandula” a ludas ebben. Azt viszont teljes bizonysággal állítom, hogy pálinkát még nyomokban sem tartalmaz ezen isteni fekete nedű!

Közben megsült a palacsinta is, mire zárom soraim. Külön köszönet Reginának és a CoffeeNationnek a belém vetett bizalomért. A cikkben emlegetett csodaszert itt találjátok. Rendeljétek, kóstoljátok és osszátok meg véleményetek hozzászólásban! 

Készen van a palacsinta is 🙂