Miért pont ma?

A mai nap annyi sok szempontból különleges. 

Régi álom számomra egy blog, melyet én írok, rólam szól, én szólalok meg benne. Dédelgetem régóta az álmot, lépegetek előre az irányába, majd néha vissza, távolodva tőle, néha előveszem, rámosolygok, máskor mélyre elrejtem egy nem létező fiókba, hadd porosodjon ott.

Néha lelkes vagyok, belekezdek, nekiveselkedek, új erővel lendülök felé. Aztán elkezdek mindenféle tanácsot olvasni a neten, hogy hogyan kell ezt csinálni. Lehet jól körülhatárolt témaköröd. Legyen sok-sok anyagod, ötleted, tartalmad, képek és videók százai álljanak rendelkezésedre. Legyen terved. Legyen B-terved. Legyen Z-terved. Legyen utad, útmutatód, laptopod, időd, energiát, lendületed, pénzed. Legyen lelkesedésed.

Na látjátok, nekem mindezek közül csak lelkesedésem van. Sem médiaállományom, sem tervem. Egy halvány elképzelés, sok-sok kavargó gondolat és a bizalom, hogy a közösség rám talál, én a közösségre és a közösségben önmagamra találok.

De miért pont ma?

Mert születésnapom van. A megannyi évből, amit megéltem, mindig ez volt az év kedvenc napja. A várvavárt. A Nap. Már november elejétől lázban égtem, hogy vajon ezúttal milyen lesz, meglepnek-e a barátok, milyen összejövetelt találjak ki. Lázasan szerveztem, vásároltam, terveztem, főztem, lelkesedtem.

De idén nem. Idén csak azt éreztem, hogy most nem. Idén nem akarom. Idén ne legyen szülinap. Öregedjek, nem érdekel, de hagyjuk ki ezt a napot. Halasszuk el. Még engem is meglepett, mennyire nem akartam. Hisz ez az én napom!

És akkor gondoltam egyet. Kettő lett belőle. Ha a saját születésnapom nem akarom ünnepelni, hát ünnepeljük az álmom megszületését s általa jöjjek világra újból. Ez egy ajándék nekem magamtól, a me, myself and I lelkületében, mert tudom, hogy ez egy ideig tartani fogja bennem a lelket. 

És ha egymásra találunk majd, te meg én, kedves Olvasó, akkor már egyikünk sem lesz egyedül, sem egy szülinapon, sem egy boldog napon, sem egy nehéz napon.